Hurts~

Hurts~

Kinyitotam a szemem de bárcsak ne tettem volna. Barbie földön fekvő látványa fogadott. Biztos berugott. Biztos megcsalt. Annyira tudtam hogy majd meg fulladtam fájdalmamban. Bementem a fürdőbe. Lefürödtem. Mire kiértem Barbie már fent volt ült az ágyon és sírt. Megöleltem volna. Megnyugtattam volna. De túlságosan fájt. Barbie könnyes szemmel rám nézett, majd megcsóválta a fejét és újra a földet nézte. 

- Sajnálom! Mindent.- Nézett nagy könnyes szemekkel. Elnéztem mert nem akartam a szemébe nézni.

- Megváltozott. Az érzéseim.-mondta még mindig könnyezve.- Annyira jó srác vagy. Túl kedves. Túl jó!

Megtörölte a szemét majd mélyen a szemembe nézett. 

- Nem akarlak megbánta annyira aranyos vagy. De jobbat érdemelsz.- mondta majd elkezdet pakolni.- Épp ezért megyek el. Tanulj a vizsgákra. Fejezd be helyettem is.

Döbbentem álltam és nem szoltam semmit.

- Már nem szeretsz?- kérdeztem végül. Barbie kicsit elfordult megtörölte a szemét majd a szemembe nézet.

- Nem.- mondta határozottan. Könnyek gyültek a szemembe. Barbie nem nézett a szemembe hanem fölállt és elém állt. Egy nagy könnycsepp gördült le az arcomon. Barbie végig simított az arcomon és gyengéden megcsokolt.
-Szerettelek.- mondta majd megfogta a bőröndöt és elindult ki. Dühös voltam de inkább csak fájt. Fájt. De még mennyire. Térde rogytam. El kell engednem? De szeretem. Akkor miért ment el? Mit tettem? Kinéztem az ablakon Barbie beszállt a Taxiba és elment. Elkezdett zuhogni az eső. De nem érdekelt kimentem. Csak egy poló volt rajtam és egy rövid gatya. Sétáltam a zuhogó esőben. Kimentem a tengerpartra és elkezdtem befelé uszni a vízben. De vihar volt. Oriási hullámok. Az első hullám elkapott. A víz alatt majdnem megfulladtam. Mikro felusztam akkor jött még egy hullám. Aztán se kép se hang. 

Lassan nyitotam ki a szemem. Azt hittem meghalltam. Marci aggodva nézett rám. 
- Mond hogy nem kell szájon át lélegeztetnem!- mondta majd elröhögte magát. Én is elröhögtem magam. 
- Mond normális vagy???- kérdezte és vállba vert.- majdnem elvesztettem a haverom.  
- És jol van?- kérdeztem nevetve.
- Ja, de most te vagy a lényeg!- válaszolt és elnevettük magunkat.

Folytatjuk...

Új élet Új város Új emberek

Új élet Új város Új emberek

Kipakoltunk boldogan berendezkedtünk, volna ha legalább valaki nevetett volna a vicceimen. De most komolyan. És probálokozok de lehetetlen, ennyire komornak és életkedvtelennek még nem láttam senkiket. Összepakoltam és mivel ugyis gyönyörű idő van megfogtam Barbie kezét és Marci karját majd kirángattam őket a strandra. Mikor odaértünk kipakoltunk és... hát igan. Marci lefeküdt Barbie elővett egy könyvet és mint az öregek panaszkodott a zajra. Marci kivett a táskájábol egy labdát felfujta majd fejen dobott. 

- Menjünk labdázni broo.- mondta és halvány mosolyt eresztett. Elmosolyodtam majd tiszta erömből vissza dobtam. Bementünk a vizbe és ott labdáztunk. Már javába labdáztunk mikor meghallottam ahogy Barbie felnevet. 

- Hát ez oriási!- mondta és megveregette a mellete ülő srác kezét. A srác mondot valamit mire BArbie elvörösötött. Ahogy én is csak én a dühtől. CSak nem képzeli hogy leül a csajom mellé és flörtöl. Marci is mérges lett és elindult Barbiékhoz én meg követtem. 

- Hé kopj le!- mondtam majd elöktem a srácot hátulról.

- Hagyd már csak mondott pár viccet!- védte meg Barbie. 

- Örülök hogy csak ő tud megnevettetni!- mondtam majd mégeggyet ütöttem a srácba aki még mindig nem ment el. A srác ingerülten fel állt. 

- Örülök hogy találkoztunk Barbie.- kacsintot egyett Barbiera és elsétált. 

- MOND NORMÁLIS VAGY?!- állt föl Barbie és pakolni kezdett.

- OOO NEM ÉN HAGYOM HOGY FLÖRTÖLJÖN VELEM VALAMI BÁJGUNÁR!!- válaszoltam idegesen. Barbie minden cuccát összeszedte és elindult. Én is elkezdtem pakolni. Mikor Marci is összeszedte a cuccait elindultunk haza. BArbie már rég otthon volt. Bezárta az ajtót magára és nem jött ki. 

- Nem maradhat bent örökké.- mondta Marci és beleivott a kávéjába. 

- Majd lenyugszik.- mondtam és én is beleszürcsöltem. Hirtelen Barbie kicsapta az ajtaját felvette a táskáját és elindult kifelé. 

- Elmentem!- mondta majd kiviharzott. 

- Hova ment?- kérdezte Marci.

- Nem tudom de én lefekszek piheni.-mondtam majd lefeküdtem a kanapéra. 

Menekülés

Menekülés

(Visszatértünk Ádám szemszögéhez)

Mikor Barbie elaludt megkértem Marcit hogy vigyázzon rá. Fel vettem a dzsekim elindultam kifelé. Hűvös volt ugy hogy felhúztam a cipzárt elindultam és Taxist kerestem. Az eső pont elkezdett zuhogni amikor egy taxis megállt. Beszálltam elmondtam az uti célt és 10 perc mulva ott is voltam. Nagy levegőt vettem majd bementem a rendörségre. Elmondtam mindent meg mutattam a bizonyitékot elmondtam, hogy hol van a helyszin ahova elvitték aztán elengedtek. Most hogy a rendőrség átvedte az ügyet visszamentem a suliba. Barbie még mindig aludt Marci meg kifejezéstelen arcot vágott. Levettem a kabátom csendben majd elkezdtem kutakodni. 

- Mit csinálsz?- kérdezte suttogva Marci. 

- Keresek...á meg is van!- mutattam fel a 2 repülő jegyet amit Barbie nyert. 

- Veszünk neked egy repülő jegyet és elhúzunk.- mondtam neki. Marci csak megvonta a vállát. Barbie fel riadt és sikitozni kezdett.

- Eressz el eressz el SEGITSÉÉG!- kiabált sírva. Oda siettem majd átöleltem. 

- Barbie! Barbie sssss! Nincs semmi baj itt vagyunk!- nyugtattam. Barbie átölelt és halkan pityergett. Átadtam Marcinak majd elövettem Barbie laptopját és megrendeltem Marci repülő jegyét. 

- Holnap indulunk. Marci maradj itt én bepakolok!- utasitottam mert nem akarom hogy Barbie legyen a másik áldozat. Átmentem a mi szobánkban kinéztem az ablakon. Mindenhol rendőrök kérdezgetik a diákokat lezárnak néhány helyszínt. Elkezdtem bepakolni, mindent bedoptam a böröndbe. Vissza mentem Barbieékhoz.

- Marci menj és pakolj be én bepakolok Barbienak.- mondtam Marci bolintott majd elindult. 

- Hova megyünk?-kérdezte Barbie álmosan. 

- Ukrajnába.- mondtam. Barbie felállt majd elkezdett ő is pakolni. Mikor kész volt áthuztam a böröndjét a mi szobánkba. 
- Ma itt alszol.-mondtam.
- Rendben.-mondta majd lefeküdt az ágyamba. Marci is lefeküdt én meg felnyitottam a laptopom és Ukrajnában házat néztem. Végül megtaláltam az igazit olcsó de pont jó, felhivtam majd lebeszéltem és kész is. Leirtam a címet becsuktam a laptopot és befeküdtem Barbie mellé. 

Hajnali 3

Kiszálltunk a Taxiból becsekkoltunk és már a repülőn is voltunk. Barbi elöttem ült melletem meg Marci. Már repültünk mikor Marcinak eltorzult az arca.
- Kinyitom az ablakot mert fülledt levegő van.- mondta mire minden de mindegyik ember odanézett. Barbie elöttem elnevette magát majd én is és a többi ember is. 30 perc mulva Marcinak is leesett és röhögőgörcsöt kapott. 

Délután

Leszáltunk a gépröl megkaptuk a csomagokat és hivtunk egy Taxit. Egy megállt be ragta a cuccainkat a csomag tartóba. Beszálltunk udaadatam a cetlit majd 30p mulva ott is voltunk az uj bérelt házunk elött. 
- Még maradt legalább 2 milliónk együtessen amit életkezdésre kaptunk, igaz? - néztem körbe és mindenki bologatott unottam. Akkor nem lesz gond. Itt fogjuk folytatni az életünket. 

Taken Part 2

Taken part 2

(Barbie szempontjábol)

Felébredtem. Idegen helyen voltam és az volt az utolsó emlékem hogy valaki megjelent mögöttem és leütött. Odakaptam a kezem a fjemhez ahol megütött mert nagyon fájt. Megilyedtem. Elraboltak? Uristen! Hirtelen egy láyn hangot hallotam aki sikitozott. 

- Ne ne neee segítsééééééég!- ordibálta a lány. Hasonlított Vikinek a hangjához. GYorsan a ráshoz mentem és kinéztem. Egy idegen állt Viki Elött és bilincset tett rá. Viki arca tiszta vér volt a szája meg a szemöldöke fel volt szakadva.

- VIKIIIIIII!- kiabáltam riadtan. Annyira megvoltam rémülve. Az idegen megállt a a cellám elött és bejött. Majd odaszoritott a falhoz.

- Ha mégegyszer ordibálni kezdesz...nem éled meg a holnapot!- mondta idegesen. én csak ilyedtemben bologadtam majd kiment és vissza ment Vikihez és egy kést rántot. egy mozdulattal beleszurta Viki hasába én fel pattantam odarohantam a rácshoz majd összestem.

- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!- kiálltotam fájdalmasan de a gyilkos csak mosolygott majd elment. Viki még életben volt. Hirtelen nagy zörejt hallotam majd Ádámot és Marcit láttam. De csak homályosan mert zokogtam. Ádám idegesen nézett majd kinyitotta a cella ajtót és felkapott. mondot valamit de nem értettem. Minden néma lett. Láttam ahogy Marci összeseik Viki elött. Láttam ahogy Viki mond valamit neki és láttam ahogy becsukja a szemét. Csak ugy folytak a könnycseppek és kimásztam Ádám karjábol esedezve oda mentem Vikihez. 

- Viki?! Viki! Vikiiii!!!- mondtam egyre hangosabban. Nem akartam elhinni. Nem is hittem el. Ébreszgettem. El próbáltam állítani a sebet majd akkor döbbentem rá hogy tényleg elment. Nem tudtam visszatartani. Annyira fájt. Nem! Őt is elveszitettem! Miért??? Ránéztem Marcira aki döbbenten ült és nézte Vikit. Ádám leguggolt mellém és átölelt. Az emlékek vissza jöttek. Tessa, korház, halál. Hirtelen az ágyamban ébredtem Ádám az ágyam szélén üllt. 

- Álmondtam ádám! mond hogy állmondtam hol van Viki?? Látni akarom!- sirni kezdtem. 

- Csssss! Barbie!- nézett a szemembe.- Nem álmodtál.

- Nee ne ne neee!- zokogtam.- Miért?? 

Ádám átölelt és simogatta a hátam. 

Taken part 1

Taken part 1

Másnap reggel hihetetlen de Marci mosolygott fel öltözött dudolt(?!). Kimentem Barbie szökdécselve a elindult felém a nyakamba ugrott és megcsokolt. Elengedett majd behuzott a szobájába. 

-Várj meg itt!- Mondta majd bement a fürdőbe. Nézelődtem mikor a polcon megláttam Tessa füzetét belenéztem és megnéztem hogyan ir. Majd kivettem a zsebemből a levelet amit Tessa irt és nem hittem a szememnek. A két irás teljesen külömbözött. Nem Tessa irta az biztos!! Hirtelen valaki sikított. Hirtelen visszajött minden emlék. Barbie sikít. Jön a mentő. elviszek Tessát. Fel petentem Barbie is kijött majd gyorsan felkapott valamit és kimentünk. Odarohantunk a tömeghez.
- valaki mentőőt! Mentőőőőőt!- kiabált rémülten a lány. kikaptam a zsebemből a telefont de kiesett vele együtt egy papir lap is. Fel vettem föl néztem és láttam hogy valaki hivja a mentőket. Nem emlékszem ahogy én raktam volna el a papirt. Bementem a szobámba majd kinyitotam a a papirt.

"Nem Tessa lesz az utolsó vannak barátai"

Úristen! Ezt a gyilkos irta. Egy gyilkos van a suliba?? Vannak barátai? BARBIE!! Sebesen kcsaptam az ajtót és a nagy tömegben elkesztem keresni Barbiet. De ahogy ordibáltam nem válaszolt. Nagyon megráültem. Lehet megöli elrabolja vagy kitudja fajtalankodik vele. Nem tudhattam. Már minden lejátszodott az agyamba mikormegláttam Marcit aki ugyan ugy riadtan nézett mint én. 
- Marci! Barbie eltünt! 
- Ádám gyere!!- mondta idegesen megfogta a kezem és egy csendes helyre mentünk.
- Ezt nézd mit találtam a zsebembe!- nyomta a kezembe a papirlapot.
- Én is ezt kaptam nézd!- Mutattam meg neki. Barátai.. barbie és Viki! Hát persze!! 
- Uristen meg kell találnunk őket!!!- mondtam idegesen és nagyon fltem. Hirtelen megszolalt a telefonom. Rejtet szám. 

folytatjuk...

Szállj emlék szállj

Szállj emlék szállj

Reggel a réten ébredtem és nem hittem a szememnek. Mindenhol virág gyönyörűen zöld fű. Mesebelinek tünt. Ha vannak csodák ez az! Teljes mértékben!

- Uristen!- tette a szája elé a kezét Barbie.- Ez gyönyörű.

Nevetett majd a nyakamba ugrott, aztán megcsokolt amit viszonoztam. Megfogtam a kezét és elindultunk visszafelé. Mikor beértünk a suliba egy 2.-os oda rohant Barbiehoz.

- Barbie! Te nyerted meg tegnap a KiMitTudot! Tessék.- adta oda az ajándék utazást ami 2 személyre szolt Ukrajnába.

- Uristen ez most komoly????- ugrált Barbie- Tessával annyira el akartunk oda menni.- De mikor Barbie ezt kimondta egyszerüen letört. A padlót nézte. Én megfogtam a kezét és behúztam a szobámba. Viki és Marci épp ott voltak. 

- Szuper. Most hogy mind itt vagyunk mindenkinek bejelentem! El búcsúzunk végleg a fájdalomtól, a hiánytól!- mikor ezt mondtam Viki és Marci összenézett Barbie meg rám.- El repitjük. Vannak az iskola szertárába repülő lámpások.

Ránéztem az órámra és láttam hogy az első előadásról már lemaradtam ugyhogy megfogtam Barbie kezét és elindultunk a 2. előadásra. ahogy ültünk Barbie mellém csúsztatott egy papirt. 

Barbie:"Szerinted sikerülni fog?"

én: "meg lehet próbálni nem?"

Barbie: de :)

Mosolyogtam majd vége lett az előadásnak és mentem Marcival a harmadikra. Első sorba megint az új tanárral megint. De mielött bejött volna a tanár Barbie bejött és leült mögém. 

- Hát te meg?- mosolyogtam. 

- Csak nem hiszed hogy hagyom hogy ez a ribi mosolyogjon meg fogdosson??- kérdezte de nem tudtam válaszolni mert bejött a tanár. Valahogy rögtön kiszurt engem de Barbie is aki gúnyosan mosolygott a tanárnőre. Az óra furán telt de mint mindig  vége volt a legfurább. 

- Ádám az irodámba!- mondta szigoruan. 

- Elnézést tanárnő de nekem mennem kell a következő előadásrol nem akarok lemaradni.

- Akkor majd máskor.- mosolygott rám majd egy szúrós eszelős tekintetet adott Barbienak. Mik lesznek itt. 

Este 

A raktárból eloptam 4 repülő lámpást majd Barbival Vikivel és Marcival kimentünk egy padhoz. Marci elővette a gyujtóját. 

- Először én.- mondta Marci. Majd meggyujtotta.- Tessa  ha látod ezt akkor üzenem hogy ha barátnőnek kevésbé de barátnak tökéletes voltál.- Marci elengedte a lámpást. 

- Tessa.-kezdte Viki.- sajnálok mindent. Amikor nem voltunk barátok. De köszönök mindent mikor azok voltunk.- Engede el viki a lámpást

- Tessa.- mondtam- Nem ismertelek annyira mint téged ezek az emberek. De mégis hiányzol.- én is elengedtem.

- Tessa.-sohajtott Barbie.- emlékszem mikor 9 évesek voltunk? Balett órán találkoztunk és együtt utáltuk azt a sportágot. együtt mentünk el Hip-hoppozni aztán meg focizni. Sose felejtem el ezeket az éveket. Örökké a legjobb barátom leszel.- Barbie sohajtott egy nagyot lenyelte a könnyeit és elengedte a lámpást.- Szállj emlék szállj.

"Don't let me go"

"Don't let me go"

Felálltam és elindultam abba az irányba amerre ment. Végül kiszáradt füves pusztára jutottam. Láttam hogy Barbie ott ül és néz egy képet. Oda mentem legugoltam és megláttam egy képet amin Tessa Barbie és...és Viki szerepel. Mi?? Viki??? Régi kép volt. Még akkor nem jártam Vikivel. 

- Barbie...- mondta majd átöleltem.

- Itt...mnden zöld volt és virágok voltak mindenhol.- mondta és szipogott párat.- Amíg még élt. 

Még jobban magamhoz húztam. 

- Mesélek valamit jó?- mondta majd a szemembe nézett. 

- Jó.- mondtam.

- Mikor 9 éves voltam akkor találkoztam Tessával aki rögtön a legjobb barátom lett majd 1 év mulva találkoztunk Vikivel. 10 évesek voltunk játszottunk mindent együtt csináltunk. elteltek az évek lehetünk vagy 16 évesek mikor Viki kezdett zülleni. Befestette a haját, durva ruhákba járt, sminkelte magát erősen. Eltávolotunk Vikitöl. De mikor 17 évesek voltunk újra jó barátok lettünk a külsejétöl független. Volt egy barátja. Akiröl semmit nem tudtunk. Nem volt Tessával Facebookonk ahol kapcsolatba voltak. Nem találkoztunk vele. Vikivel együtt éretségiztünk le de Viki elkezdett máshogy viselkedni, flegma lenni, gonosz, hanyag. Ekkor télleg eltávoludtunk töle. De mikor fősulira jöttem akkor elfelejtettem őt. Találkoztam veled. Beléd szerettem. De mikor megtudtam hogy ő az exed. Majd megőrültem! Aztán egy ideig nem beszéltünk Tessával mert ő Sokat volt Vikivel, és Marcival. Aztán Viki és Tessa egész jó barátok lettek de Tessa szakított Marci miatt mert már nem szerette de Marci még igen. Aztán Marci beleszeretett Vikibe és Viki és belé ezért Viki nem akart többé olyan lenni mint aki volt. Megváltozott. Viki a szerelemtől mindig megváltozik. És mikor meghallt Tessa az Vikit rosszul érintette.- mesélt el mindent őszintén. Én csak hallgattam és teljesen ledöbbentem. Egyszerüen csak nyeltem a dolgokat mert lesokolodtam. Fel kellet fognom mind ezt. Hogy ha Viki bemutatott volna a barátainak már rég ismerném Barbiet? Uristen. Láttam ahogy Barbie a képet ketté tépí. Ugyhogy elkeztem énekelni, igen én.

"Something we don't talk about

 Rather do without and just hold smile"

Barbie folytatta.

"Falling in and out of love

 Ashmend and proud of together all the while"

Elmosolyodtam majd én is folytattam. 

"You can never say never 

 Why we don't know when Time and time again"

Barbie és mosolygott és ő folytatta.

"Younger now than we werw before"

A reflént egyszerre énekeltük.

"Don't let me go 

 Don't let me go

 Don't let me goooo"

Majd egyszerre elnevettük magunkat.