Taken Part 2

Taken part 2

(Barbie szempontjábol)

Felébredtem. Idegen helyen voltam és az volt az utolsó emlékem hogy valaki megjelent mögöttem és leütött. Odakaptam a kezem a fjemhez ahol megütött mert nagyon fájt. Megilyedtem. Elraboltak? Uristen! Hirtelen egy láyn hangot hallotam aki sikitozott. 

- Ne ne neee segítsééééééég!- ordibálta a lány. Hasonlított Vikinek a hangjához. GYorsan a ráshoz mentem és kinéztem. Egy idegen állt Viki Elött és bilincset tett rá. Viki arca tiszta vér volt a szája meg a szemöldöke fel volt szakadva.

- VIKIIIIIII!- kiabáltam riadtan. Annyira megvoltam rémülve. Az idegen megállt a a cellám elött és bejött. Majd odaszoritott a falhoz.

- Ha mégegyszer ordibálni kezdesz...nem éled meg a holnapot!- mondta idegesen. én csak ilyedtemben bologadtam majd kiment és vissza ment Vikihez és egy kést rántot. egy mozdulattal beleszurta Viki hasába én fel pattantam odarohantam a rácshoz majd összestem.

- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!- kiálltotam fájdalmasan de a gyilkos csak mosolygott majd elment. Viki még életben volt. Hirtelen nagy zörejt hallotam majd Ádámot és Marcit láttam. De csak homályosan mert zokogtam. Ádám idegesen nézett majd kinyitotta a cella ajtót és felkapott. mondot valamit de nem értettem. Minden néma lett. Láttam ahogy Marci összeseik Viki elött. Láttam ahogy Viki mond valamit neki és láttam ahogy becsukja a szemét. Csak ugy folytak a könnycseppek és kimásztam Ádám karjábol esedezve oda mentem Vikihez. 

- Viki?! Viki! Vikiiii!!!- mondtam egyre hangosabban. Nem akartam elhinni. Nem is hittem el. Ébreszgettem. El próbáltam állítani a sebet majd akkor döbbentem rá hogy tényleg elment. Nem tudtam visszatartani. Annyira fájt. Nem! Őt is elveszitettem! Miért??? Ránéztem Marcira aki döbbenten ült és nézte Vikit. Ádám leguggolt mellém és átölelt. Az emlékek vissza jöttek. Tessa, korház, halál. Hirtelen az ágyamban ébredtem Ádám az ágyam szélén üllt. 

- Álmondtam ádám! mond hogy állmondtam hol van Viki?? Látni akarom!- sirni kezdtem. 

- Csssss! Barbie!- nézett a szemembe.- Nem álmodtál.

- Nee ne ne neee!- zokogtam.- Miért?? 

Ádám átölelt és simogatta a hátam.