2013. június 4., kedd

Hurts~

Hurts~

Kinyitotam a szemem de bárcsak ne tettem volna. Barbie földön fekvő látványa fogadott. Biztos berugott. Biztos megcsalt. Annyira tudtam hogy majd meg fulladtam fájdalmamban. Bementem a fürdőbe. Lefürödtem. Mire kiértem Barbie már fent volt ült az ágyon és sírt. Megöleltem volna. Megnyugtattam volna. De túlságosan fájt. Barbie könnyes szemmel rám nézett, majd megcsóválta a fejét és újra a földet nézte. 
- Sajnálom! Mindent.- Nézett nagy könnyes szemekkel. Elnéztem mert nem akartam a szemébe nézni.
- Megváltozott. Az érzéseim.-mondta még mindig könnyezve.- Annyira jó srác vagy. Túl kedves. Túl jó!
Megtörölte a szemét majd mélyen a szemembe nézett. 
- Nem akarlak megbánta annyira aranyos vagy. De jobbat érdemelsz.- mondta majd elkezdet pakolni.- Épp ezért megyek el. Tanulj a vizsgákra. Fejezd be helyettem is.
Döbbentem álltam és nem szoltam semmit.
- Már nem szeretsz?- kérdeztem végül. Barbie kicsit elfordult megtörölte a szemét majd a szemembe nézet.
- Nem.- mondta határozottan. Könnyek gyültek a szemembe. Barbie nem nézett a szemembe hanem fölállt és elém állt. Egy nagy könnycsepp gördült le az arcomon. Barbie végig simított az arcomon és gyengéden megcsokolt.
-Szerettelek.- mondta majd megfogta a bőröndöt és elindult ki. Dühös voltam de inkább csak fájt. Fájt. De még mennyire. Térde rogytam. El kell engednem? De szeretem. Akkor miért ment el? Mit tettem? Kinéztem az ablakon Barbie beszállt a Taxiba és elment. Elkezdett zuhogni az eső. De nem érdekelt kimentem. Csak egy poló volt rajtam és egy rövid gatya. Sétáltam a zuhogó esőben. Kimentem a tengerpartra és elkezdtem befelé uszni a vízben. De vihar volt. Oriási hullámok. Az első hullám elkapott. A víz alatt majdnem megfulladtam. Mikro felusztam akkor jött még egy hullám. Aztán se kép se hang. 

Lassan nyitotam ki a szemem. Azt hittem meghalltam. Marci aggodva nézett rám. 
- Mond hogy nem kell szájon át lélegeztetnem!- mondta majd elröhögte magát. Én is elröhögtem magam. 
- Mond normális vagy???- kérdezte és vállba vert.- majdnem elvesztettem a haverom.  
- És jol van?- kérdeztem nevetve.
- Ja, de most te vagy a lényeg!- válaszolt és elnevettük magunkat.

Folytatjuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése